Azt ugye, mindenki tudja, hogy nemcsak kis hazánkban készülnek szinkronok, hanem a világ számos pontján. Azonban arról kevés információnk van, hogy például Ázsiában mi a helyzet ez ügyben. Egyik lelkes olvasónk sietett a segítségünkre a helyzet megoldásában.
Judit, Malajzia fővárosából, Kuala Lumpurból írta meg élményeit, és arra is választ adott, hogy ő szinkron vagy felirat párti:

Azon szerencsés emberek táborába tartozom, akik külföldön élnek és dolgoznak. Két éve jöttem Ázsiába, azon belül Malajzia csodás fővárosába, Kuala Lumpurba. Akik most netán sajnálnának, mint ahogy eddig már oly sokan, hogy “ó, te szegény, az nem a legjobb hely a világon, miért vállaltad?”, azok óriásit tévednek. Ez egy modern világváros, leginkább New Yorkhoz hasonlítanám, ahol az átlaghőmérséklet 30-35 fok. Szerintem Földünk egyik olyan ékszeres doboza, amelyben minden megtalálható ahhoz, hogy igazán jól érezd benne magad. (Csak ne lenne ennyire borzasztóan meleg...)

Mindezeket fontos volt megemlítenem a szavahihetőségem érdekében. Mint sokan másoknak, nekem is egyik kedvenc időtöltésem a mozi- és tévénézés. Sűrűn látogatom a naprakész mozikat, itt a premier filmek szinte azonnal műsorra kerülnek a filmszínházakban. Mivel egyre több 3D-s produkciót készítenek, hatalmas sikernek örvend a 2004-ben nyílt IMAX Theater is. A jegyek baráti áron kaphatók, ezért a hipermodern mozik szinte mindig tele vannak.

A tévézésről: A malájok is rajonganak a szappanoperákért, rengeteg sorozatot csinálnak, főleg családregényeket. Bárhova megy az ember a városban, ügyeket intézni, orvoshoz, autószerelőhöz, bevásárlóközpontba, vagy beül egy kávéra (pontosabban teh tarik-ra, ejtsd tetaré, ami nagyon finom tejes fekete tea), mindenhol van plazmatévé, amin ontják a sorozatokat, szórakoztatva ezzel a népet.

Számos csatorna van, mint otthon, itt is a bőség zavarával küzd az ember a programok választásánál. Ami viszont óriási különbség, hogy szinkron nem létezik Malajziában. Felirattal megy minden, angol nyelvűnél malájul, maláj nyelvűnél angolul, más nyelvnél pedig választható a felirat. Először nagyon tetszett ez a fajta megoldás, hiszen igy a legjobb és legegyszerűbb gyakorolni a nyelvet, csak sokat kell tévét nézni. És legyünk őszinték, ez kinek lenne ellenére? Hanem egy idő után fárasztó a gyakorló nyelvtanulónak állandóan koncentrálni, olykor lemaradni a lényeges dolgokról, ha nem értesz pontosan mindent. Igy azért már nem olyan élvezetes filmeket nézni.

Egyébként is, hiányoznak a szereplőkhöz kötött, megszokott szinkronhangok, amelyek sok esetben (most már tudom) jobbak az eredetinél. Elgondolkodtam azon, édesanyámnak és kortársainak, idősebb embereknek és persze a legifjabb generációnak mekkora probléma lenne, ha most hirtelen feliratra váltanának otthon. Még belegondolni is rossz, hogyan éreznék magukat, pedig ennek a szórakoztatásról, a szabadidő kellemes eltöltéséről kell szólnia. Malajziában ez megszokott, így kezdték anno, és igy is fogják befejezni egyszer. Nekem pedig az a szerencsém, hogy van ez a csoda, amit internetnek hívnak, és a világ végén is tudok magyar szinkronos filmeket nézni. Mert akármilyen fontos és hasznos nyelv az angol, szerintem a saját nyelvnél nincsen szebb és kifejezőbb.