Üdv BOP tagok!

Nastasya, kedves BO-s hölgytagunk a következő bejelentést szeretné megejteni: "Örömmel jelentem be, hogy ismét egy találkozóra készülünk - remélem, ezúttal nagyobb létszámmal jelen leszünk- , melynek az időpontja 2010. szeptember 4-e, szombat. A helyszín Hadtörténeti Múzeum lenne, ami bizonyára itt sok mindenkit érdekel, majd egy kis menetgyakorlat (sétálgatás, és amihez még kedvünk van ). De természetesen a változás jogát fenntartjuk. Ha valakinek még van ötlete hova látogathatnánk el, ne habozzon, írja le.
Hajrá hölgyek urak, aki szívesen jönne, jelezze itt, remélem bővíthetem majd az alábbi listát!"

Eddigi jelentkezők:
- Nastasya
- Elsie
- Altair
- Bunter
- Wetya
- ?

Akit érdekel, ne habozzon, most viszont jó éjszakát minden kopasznak! Körletbe!

A háború soha nem volt vidám dolog – kezdhetnénk ezzel a közhellyel ezt az írást. Steven Spielberg és Tom Hanks azonban mindent megtett azért, hogy a háború utáni nemzedék lehető legtöbb tagja kapjon egy jó nagy adagot a képébe a második világháború borzalmaiból. Miután megmentették Ryan közlegényt, és az Elit alakulat életben maradt tagjai is hazatértek, a hollywoodi nagyágyúk egy újabb ponton léptek be a legutóbbi világégésbe.

A The Pacific – A hős alakulat kapcsán mostanra már minden fontos információt megtudhattunk. Ismerjük a sorozat készítésének kulisszáit, a világhírű amerikai művészek nyilatkozatait, a kevésbé világhírű amerikai szereplők megszólalásait. Az HBO-n – ahogy kell, a világpremierrel szinte egyszerre – pedig már nyomon is követhettük a főszereplők első rohamait. A történet a Pearl Harbor-i japán támadás után indul...

[ A teljes cikkhez klikk ide... ]

Azt ugye, mindenki tudja, hogy nemcsak kis hazánkban készülnek szinkronok, hanem a világ számos pontján. Azonban arról kevés információnk van, hogy például Ázsiában mi a helyzet ez ügyben. Egyik lelkes olvasónk sietett a segítségünkre a helyzet megoldásában.
Judit, Malajzia fővárosából, Kuala Lumpurból írta meg élményeit, és arra is választ adott, hogy ő szinkron vagy felirat párti:

Azon szerencsés emberek táborába tartozom, akik külföldön élnek és dolgoznak. Két éve jöttem Ázsiába, azon belül Malajzia csodás fővárosába, Kuala Lumpurba. Akik most netán sajnálnának, mint ahogy eddig már oly sokan, hogy “ó, te szegény, az nem a legjobb hely a világon, miért vállaltad?”, azok óriásit tévednek. Ez egy modern világváros, leginkább New Yorkhoz hasonlítanám, ahol az átlaghőmérséklet 30-35 fok. Szerintem Földünk egyik olyan ékszeres doboza, amelyben minden megtalálható ahhoz, hogy igazán jól érezd benne magad. (Csak ne lenne ennyire borzasztóan meleg...)

Mindezeket fontos volt megemlítenem a szavahihetőségem érdekében. Mint sokan másoknak, nekem is egyik kedvenc időtöltésem a mozi- és tévénézés. Sűrűn látogatom a naprakész mozikat, itt a premier filmek szinte azonnal műsorra kerülnek a filmszínházakban. Mivel egyre több 3D-s produkciót készítenek, hatalmas sikernek örvend a 2004-ben nyílt IMAX Theater is. A jegyek baráti áron kaphatók, ezért a hipermodern mozik szinte mindig tele vannak.

A tévézésről: A malájok is rajonganak a szappanoperákért, rengeteg sorozatot csinálnak, főleg családregényeket. Bárhova megy az ember a városban, ügyeket intézni, orvoshoz, autószerelőhöz, bevásárlóközpontba, vagy beül egy kávéra (pontosabban teh tarik-ra, ejtsd tetaré, ami nagyon finom tejes fekete tea), mindenhol van plazmatévé, amin ontják a sorozatokat, szórakoztatva ezzel a népet.

Számos csatorna van, mint otthon, itt is a bőség zavarával küzd az ember a programok választásánál. Ami viszont óriási különbség, hogy szinkron nem létezik Malajziában. Felirattal megy minden, angol nyelvűnél malájul, maláj nyelvűnél angolul, más nyelvnél pedig választható a felirat. Először nagyon tetszett ez a fajta megoldás, hiszen igy a legjobb és legegyszerűbb gyakorolni a nyelvet, csak sokat kell tévét nézni. És legyünk őszinték, ez kinek lenne ellenére? Hanem egy idő után fárasztó a gyakorló nyelvtanulónak állandóan koncentrálni, olykor lemaradni a lényeges dolgokról, ha nem értesz pontosan mindent. Igy azért már nem olyan élvezetes filmeket nézni.

Egyébként is, hiányoznak a szereplőkhöz kötött, megszokott szinkronhangok, amelyek sok esetben (most már tudom) jobbak az eredetinél. Elgondolkodtam azon, édesanyámnak és kortársainak, idősebb embereknek és persze a legifjabb generációnak mekkora probléma lenne, ha most hirtelen feliratra váltanának otthon. Még belegondolni is rossz, hogyan éreznék magukat, pedig ennek a szórakoztatásról, a szabadidő kellemes eltöltéséről kell szólnia. Malajziában ez megszokott, így kezdték anno, és igy is fogják befejezni egyszer. Nekem pedig az a szerencsém, hogy van ez a csoda, amit internetnek hívnak, és a világ végén is tudok magyar szinkronos filmeket nézni. Mert akármilyen fontos és hasznos nyelv az angol, szerintem a saját nyelvnél nincsen szebb és kifejezőbb.

A név hallatán bizonyára sokunknak a népes rajongói tábort magáénak tudható South Park éles nyelvű Cartmanje vagy Frodó, a Gyűrű hősies hordozója, esetleg a jópofa Adam Sandler ötlik először eszébe. De Cartmanen túl a sokoldalú és sportkedvelő, hét darabban játszó színművész és kétgyermekes apuka energiájából még a versenyhorgászatra is telik. Csőre Gáborral két előadás között és egy margitszigeti futás után találkoztunk a Vígszínház büféjében.

[ A teljes cikkhez klikk ide... ]